Csacskaságaim

2011. JÚLIUS 27., SZERDA

2011. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK

István ő, bár nem a szent
Minden hájjal megkent
Főként sertés, birka, marha
Múltját nem titkolja
Erkölcsi bizonyítványa tiszta
Bár lehet, hogy csak kimosta
Egy hatékony bérgyilkos
Gyors és pontos
Munkájának nem marad nyoma
Élvezi falu apraja nagyja
Híre eljutott eme helyre
A távolság ellenére
S már várják, hogy lesújtson
Áldozatába beleszúrjon
Keze biztos, mint a halál
Nem éli túl kire rátalál
Eltünteti olyan gusztusosan
Befalod nem is lassan
Aztán mind megnyalod
A tíz ujjad, és az agyad eldobod

Harcászati segédeszközök

Sokat megélt harci elefántok
Önfeláldozásukról mindig tanulhattok
Közülük sok nemes állatot
A világ Hannibál oldalán láthatott
Kegyetlen sors volt az övék
Belőlük a lelket kiölték
Egymástól örökölték a tudást
Vérükben volt s az utódjaikra szállt
Nagyok voltak és kegyetlenek
Naphosszat ráncolták a szemöldöküket
Melynek figyelmet fordítottak a tisztaságára
S ehhez volt kidolgozott technológia
Titkát ősidők óta őrizték
Licencekkel levédték
Ha valaki szert tett a rejtélyre
Jogot formált magának a halálra sebtében
Egy ember aki réges-régen élt
Gondosan őrizték a történetét
Üldözői elől meglógott
Így unokáira egy kincset hagyhatott
Ez volt maga a technológia
A harci elefántok csutakolása
Ma már nem élnek ezek a csodás lények
Ezért a titkuk sem lényeg
Eszembe nekem sem jutott volna
Csakhogy egy barátom a földjüket taposta
Karhágó Hannibál hazája
Mára már nászutasok paradicsoma
E bátor ember fogta ifjú nejét
S egy darabig meleg éghajlaton henyélt 

A túlóra izgalmai

Rohanó világunkban
Remekelünk a széria gyártásban
Ez dinamikus hajtás
A végzetünk nem is lehet más
Nyomulunk gépet erőt nem kímélve
Törekedve a minőségre
Amikor úgy érezzük nincs tovább
A gyár egyszer csak megáll
Két hétre
Pihenhetünk végre
Ez a boldogság nem tart sokáig
Képbe lépnek hajcsáraink
Kitalálják hogy van munka
Beidéznek egy napra
És mint együgyü lelkek
Sétálunk mintha tényleg dolgunk lenne
Van ki a levegőben táblát töröl
Egy másik-"Minek vagyunk itt!"-felkiáltással pöröl
Vannak kik ragasztót kaparnak
Néhányan számokat ragasztgatnak
És mivel éjfélig itt kell maradni
Mindez inkább csak alibi
Elvégezhettük volna egy pár óra alatt
De mi inkább kitöltöttük a csendes sarkokat
A fő fő hajcsár felkiált
Távozásra a csapat hiába várt
Egy hang a háttérben-"Menjünk skacok."
És megtelnek újra a csendes sarkok 

2010. december 22., szerda

Nem csak azt mondja el amit tud

Merengéseim újabb áldozata
Doktor Docens Anita
Ez az ő egyetemi titulusa
Munkahelye az eurasia
A japán nyelv ékes szólója
Szépen cseng minden mondata
Büszke szamurájok hogy a magyart megértsék
Fordít nekik nincs benne nehézség
Hogy hogyan csinálja nem tudom
Belőle mindig árad a nyugalom
Csendesen él bájos mosolya mögött
Látszik hogy beléje az értelem költözött
Nem hiába tanít, nem is akár hol
Ott ahol nem tanulhatnak csak a legjobbtól

A valóságtól elrugaszkodva

A tűzhelyben tűz ég az emberekben meg a láz
Mindenkit kitör a karácsonyi frász
A gyerekek felfordítják a lakást
Anya odaégeti a kaját
A sütőből bizarr szag szálldogál
Apa tűzoltó készülékért rohangál
Megbotlik és telefújja vele a lakást
A legkisebb gyerek elkezdi a sírást
A szülők arca beremeg, rajta könnycsepp csordogál
Ennek az egésznek vége lehetne már
Eljött végre az est
Mindenki várja hogy a Jézuska csenget
Csak nem jön, helyette hallanak morgást
A kutya széttépte a család ajándékát
A családfő segít neki bal lábbal
Rohan is a sarokba nagy vonyítással
És hogy ki ne maradjon senki
A macskába beleharap egy kicsit
Vége a türelemnek a gyerekek újra veszekednek
Apa nekiesik a borosüvegnek
Anya is odatart egy poharat
Kicsit később muslicás szájjal jókat mosolyognak

Barátaimról röviden

Minden reggel köszönt mint egy kisgyerek
Ki rég látott rokonnak integet
Ez a jelenet oly megható
Könnyeket fakasztó
Nem akárkiről van szó
Hanem a nagy és utánozhatatlan Balázsról
Varázsának szele Helgát megérintette
S ezzel őt mámorba ejtette
A lány azóta is várja hogy megkérje a kezét
De szegény nem érez mást csak a nagy ember szelét
Talán azért mert ez az ember nem egy jött-ment
Aki nap mint nap kezeket kéreget

Amikor nem a munka folyik.

Munka után édes a piálás

Évenként megrendezésre kerül

Egy esemény ahol mindenki derül

A cég ahol dolgozok így köszöni meg

Hogy a dolgozó egész évben a munkában részt vett

Most én is megtettem

E rangos rendezvényre elmentem

Melyből oly sokszor kimaradtam

Mert nem hittem hogy nekem bármit is tartogathat

Volt ott arc mi kedves nekem

Mindenkivel lekezeltem

Kezdetben csak szabályosan folyt minden

Egy felest kaptunk köszöntő szinten

Jött a finom vacsora

Elhalkult minden éhes pofa

Közben mindenki elé egy pohár ital került

És a jó nép telehassal derült

A jókedv meghozta az emberek szomját

Nedvesítette mindegyik szorgosan a torkát

Pusztultak az agysejtek roptuk a táncot

Volt ki mikrofonba ének helyett kiabálgatott

Így ment ez hajnalig míg haza nem értem

Otthon mint Oscar díjkiosztón a nejemnek mindent megköszöntem

2011. AUGUSZTUS 3., SZERDA

Ami az inadba is szállhat

Bátorság, régen erény volt e szó

S ki uralta büszke volt és arra méltó

Szűken nem mérték

Pedig életük volt a tét

Áldozták kedvesükért vagy királyukért

Nemesebbnél nemesebb célért

E címet kiérdemelni csak úgy lehetett

Hozzá temérdek kitartás kellett

Egy letűnt korról beszélek

Korok jönnek mennek

Manapság is kell a bátorság

Kimondani valamit még ha fáj is az igazság

Vagy ha ok nélkül kerül elő egy sértés

Utána annál nehezebb a bocsánat kérés

Mert a szavaknak, mint egy kardnak éle van

Sebet okoz ez is csak épp láthatatlan

A különbség csak annyi

Hogy több idő alatt fog begyógyulni