Kincseim

Akit az élet nem küld padlóra.

Van egy valaki a földön
Aki itt jár most is az emberek közt
Örökmozgó a maga ura
Mindenhol van egy barátja
Judo a mindene
Járt szorgosan versenyekre
Múltja van nagy mint ő maga
Házában temérdek trófea
A sport volt az élete
Erre mindenét feltette
Nevelte az utódokat
Megyénkben jó sokat
A hétköznapi emberek nem ismerik
Csak úgy hogy kisgazdaként tevékenykedik
Belső békét talán innen nyeri
Gondozza és megérti a növényeit
Amikor magába szívta a nyugalmat és a csendet
Felkeresi az embereket
Erre legalkalmasabb a piaci forgatag
Ahol a pletyka és hírek közt mozoghat
Nem kerüli el figyelmét semmilyen rész
Mindent tud napra kész
És mindezt úgy műveli
Mint aki félvállról veszi
S mikor hazatér fáradtan
Megnézi még az unokákat
Mert hogy szeretik őt a gyerekek
Havernak tekinti az enyémet
A sarjam is viszont kedveli
Csak úgy nagyszomszédnak nevezi

Csengőszó után

A család ünnepel
Én meg úgy érzem írnom kell
Mivel kaptam két tollat
Ami a papírlapon nyomot hagy
Mikor a lábamról az ihlet ledönt
A két pennához járt egy mini jegyzet tömb
Firkálok hát lelkesen
Arról mi felbukkan a fejemben
S most hogy karácsony van
Kívánok minden jót nyomban
Mindenkinek ki itt járt s olvas tőlem
És visszatér hogy jelen legyen
Mindazért ami történik vagy történni fog
Még egyszer kellemes ünnepeket kívánok

Ahol nem a tudás számít

Azon a helyen
Ahol most keresem a kenyerem
Még a kezdetben létezett ott egy ember
Szakálla sem volt, nem hogy kender
Magas volt szemében tekintély
Lenézett ránk, s a szívében emberség
Vezetett minket, már akit lehetett
Ennél többet nem tehetett
Hétpróbás volt de a nyelve rövid
Nem is tartott a munkája csak addig
Mert változott a rendszer
Mint már nem egyszer
Derékba tört a pályája
Mennie kellett nem volt választása
Helyébe lépett olyan erő
Mely a háttérből tört elő
Bár ezt érezni lehetett
Mert könyöke simább volt mint azt bárki sejthetett 

Életünk egy töredéke

Évente van egy rövid szünet
Mely leveszi vállamról a terheket
Nem mondom hogy rám tör az unalom
Mert arról gondoskodik a családom
De azt kijelenthetem
Hogy több a szabad percem
Ebben az időben az agyam szabadon mozgott
S a múlt eszembe jutott
Ez a rövid emlékezés mélyről fakadt
Eszembe juttatott arcokat
Hogy lelki békém helyre billentsem
Kutattam egy kicsit az interneten
És lássatok csodát
Meg is lett gyorsan egy-két barát
Kiktől huszonöt éve elváltam
Akiket azóta sem láttam
Mert mindenkinek megvolt a maga problémája
Ott állt tanácstalanul az élet kapujában
Csakhogy az idő felettünk eltelt
S egy kicsit komolyabbá is tett
Valószínűleg ezért bízok benne
Hogy mindegyikőjük szívesen beszélgetne

A kezdet

Csöppnyi gyermekem előrelépett
Iskolás korú lett
Magába szívja a tudományt
Kanyarintja a betűt élvezi a számolást
Bár a gondolatai még elkalandoznak
De az értelem szikrái már benne nyiladoznak
Figyeltem mikor a leckét csinálta
Amint a betűt írás közben szájával formálta
Ahogy elfehéredett ujj véggel a ceruzát tartja
Suta mozdulattal számokat vés lapra
És ezt oly módon teszi
Hogy még három lappal odébb is látszik
Olvasásnál betűz szótagolni próbál
Közben ficánkol lábat lóbál
Ültem mellette tanultunk együtt
Összedugtuk tudománytól meg duzzadt fejünk
Minderről  a gyermekkorom eszembe jutott
Mikor Ági néni az alapokra oktatott
Nekem is viszketett a hátam
Forgolódtam lógott a lábam
De az én tanítónénim kitartott
Szerettem az iskolát s mindazt amit tanított
A kisfiam is várja hogy a hétvégének vége legyen
Hogy kedvenc intézményébe mehessen
Mert ott van neki Marika néni ki őt formálja
Kisze-kusza agy tekervényeit igazgatja
Lívi néni pedig a napköziben
Hogy a z élet rögös útján el ne vesszen
A pályája elindult
Kicsit lassan de nekilódult
S mivel a jelen már biztosítva
A megfelelő emberekkel fölkarolva
Olyan folytatást kívánok neki
Mint nekem volt a Klári néni

Mit sütsz kis szűcs?

Melegít a kis Bence
Két kezemnek gyümölcse
Röpke három tonna
Nagy is neki a torka
Belefér egy egész tepsi kaja
Dolgozik a kis drága gyomra
Bár nem azért lett teremtve
Hogy ételt rakjak bele
Mert valójában ő egy kályha
Csak kemence a formája
Mindig is tetszett ez a fajta hagyomány
Hasonlóba sütött főzött nagyanyám
Bár a sütést csak hobbiként mímelem
Épp ezért nem sütöttem meg még az első kenyerem
De minek jönni kell az jönni fog
S mire megvénülök eljutok az utolsóhoz

Énéletrajz

Az alföldön láttam meg a napvilágot
Ott hol valamikor még Rózsa Sándor is vágtatott
Bár volt gyerekkorom mégis láttam elég bánatot


Ahogy cseperedtem növelték bennem a tudatot
S mint minden rendes gyerek tiltakoztam ellene mit az iskola velem tudatott
Persze mind két szülő rendes példát mutatott


Éjjel nappal dolgoztak folyton folyvást
Nővéremmel ketten hamar megismertük a háztartást
Mikor eljött az idő mint mesében a legkisebb királyfi elindultam mert untam a kapálást


Szegény királyfi lévén csak Esztergomig jutottam
Itt megtettem amivel már korábban is próbálkoztam
Családot alapítottam méghozzá nagyobbat mint amiről álmodtam


A világ megváltását másra hagyom
Az élet nem lett könnyebb és van elég gondom
Család mellett kincseimet versekben hordom

Egy kedves ismeretlen

Születés nap buli

Egy augusztusi szombat délután
Összejött egy vidám társaság
Kik alig ismerték egymást
Mégis szívükbe költözött a boldogság

Finom ételt faltunk
Hűs levek közt torkoskodtunk
Előkerült megannyi finomság
Nem hagytunk mást csak a tálcát

Mert nem kell más
Egy ital és Mihály finom étele
Meg gitár
A megfelelő ember kezébe

Ahogy az est ránk telepedett
Ferenc slágereket pengetett
Mihály arcán elégedett mosoly ült
Mert mindenki telehassal derült

S ha majd legközelebb összejövünk
Akkor már barátként beszélgetünk
Dicsérjük majd a szakács kezeit
És dúdoljuk a múlt slágereit

Nem kell más
Egy pohár itallal tele
Egy gitár
Sör helyett Feri kezébe

A két szülinapos jót derült
Arcukon mosoly terült
S a buli végén
Mámorosan bandukoltak hazafelé


Névnap

Ismét egy szombat és a vidám társaság
Most épp névnap ürügyén találták meg egymást
Gitárzene nem volt
Helyette halk muzsika szólt

Kiegészült a csapat, itt volt Teréz
Kinek ismerkedni nem volt nehéz
Gyógytea helyett vodkát kortyoltunk
S közben a világ nagy dolgairól kotyogtunk

Lett még egy Katánk
Kire büszke lehet házigazdánk
Kényeztette Mihály poharait
Elérzékenyülve néztük finom mozdulatait

Fürdőztünk az ízekben
Mint hal a lében
Mert az étel lett most is a nap fénypontja
Hisz a jókedv alapja ha tele az ember hasa

Következett Lívi túrós csemegéje
Hogy tegyen mindenki kedvére
Senki sem merte vagy csak nem mondta
De látszott mindenkin hogy hiányzott kedvesemtől a torta

S ahogy az élet sem áll meg
Az emberek lassacskán hazatértek
Egy újabb kellemes élménnyel
És egy következő találkozás reményével

2013. JANUÁR 6., VASÁRNAP

Szeszélyes