Ahol napvilágot láttam,
Kicsiny városka
Ott valahol,
A kunság pusztaságába
Nem kevesebb,
A szememben
Sokan nem ismerik,
Csak kevesen

Itt is dúlt tatár,
Vagy töröknek hada
Megvédte a helyet,
Lápos talaja
Szabadságharc alatt,
Itt Kossuth titkon
Tervezett dolgokat,
Hogy legyen a harc Szolnokon

Még sorolhatnám,
Egy álló napot
A lényeg,
Térdre sosem rogyott
Vagy ha néha,
Rövid időre elnéptelenedett
Mindig volt,
Ki újra letelepedett

Zajlott gyerekkorom,
Nem is volt párja
Csavarogtunk mértéktelenül,
A széles határba
Ha tehettük felmásztunk,
Minden egyes fára
Olykor gyorsan értünk le,
A gatyára

A Gött kastélynál,
És a Körös parton
Kegyetlen számháború,
Nem volt pardon
Vagy a bányatónál,
Ahol volt tarajosgőte
Ismertebb volt nekünk,
Mint irodalomból Geothe

Néha rám törnek,
Ezek az emlékek
S mint most is,
Ilyenkor visszanézek
És úgy érzem,
Hogy egyre csak vár
Engem a szülőföldem,
Tiszaföldvár