Üres vagyok, mint egy csődbe ment bazár
Semmi látvány, csak egy üres pohár
Próbálom tölteni, de a tartalom kifolyik
Mint fáradt tudat, mindig törlődik
A bezárt bazárba bezárva
Tolongok a sűrű félhomályban
Menekülni kellene, de nem tudom hova
Pedig lehetne, mert nincs ajtaja
Ajtó helyén sötét lyuk, tátong, nem hív
A másik oldalt az ismeretlen, félelmetes mint a kín
A bazár egyre kisebb, akár egy szűk ruha
Nyomja elmém, némán sikít mintha fuldokolna
Talán ha megadnám magam a végzetnek
Vajon meddig tartana órája, a szenvedésnek
Kicsit még kínlódok, őrlődök kedvetlen
Erőtlenül vergődök tehetetlen
Beszűkült tudatom az üres bazár
Csődöt mondott, mára bezár
A végét járom, ernyedt testtel
Holnap talán a nap még felkel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése