Búcsú

Nagy volt nekem, szemem tette azzá.
Apró gyermekként felnézhettem őrá.
Gyümölcslétől ragadtam.
Miközben a porban játszottam.
"Úgy szép a gyerek ha koszos."-mondta.
Ment is tovább, tartott még a dolga.
Tett-vett, amennyit csak lehetett.
Mégis a mosolyába temetett.
Bár szidás is történt, nem tagadom.
Betyár kölök volt a titulusom.
De az élet tovább lépett.
Hozzám képest 40 évet.
Mint széllel a falevél messzire sodródtam.
Onnan, hol valaha gyerek voltam.
Jó lenne még betyár kölöknek lenni.
Elment ő, de nem fogom feledni.